A Tibeti hangterápiáról
A tibeti hangterápia alapját a hangtálak képezik, eredetük több ezer évre nyúlik vissza. A hangtálak kultúrája Ázsiában terjedt el, elsősorban lazításra, meditációra, gyógyításra használták. A hagyomány szerint egy hangtál 7-12 fémet tartalmaz, melyek a hét fő bolygó élettani hatásával párosíthatók. Az alaphangot, felhangot és néhány alhangot egyszerre kiadó hangtálak nagyon mély, alfa és béta szintű relaxációs állapotba képesek elvinni az embert.
A tibeti hangterápiában egyesül a kezelés során létrejött hangok, rezgések és energiák gyógyító hatása, melyek együttesen ellazítanak, segítenek a bennünk lévő blokkok oldásában, a természetes öngyógyító folyamatok beindításában. A hangterápia olyan változást képes előidézni, melynek során jobban megismerhetjük önmagunkat, kiegyensúlyozottabbá válhatunk az élet minden területén.
Az emberi test kb. 70%-a vízből áll, Masaru Emoto kísérleteiben tudományosan bebizonyította, hogy a víz információvevő és hordozó. A hangterápia során a tálak rezgései koncentrikus körök formájában terjednek, áramlanak szét a testünkön, ahogy a tóba dobott kavics végiggyűrűzik a víz felületén. Ezáltal mélyen, sejt szinten fejtik ki hatásukat, amit legjobban a vízzel töltött hangtál mutat, mely rezegtetésre vibrálni, mintegy “forrni” kezd.
